Leiner Laura: Bábel

Borító: 5/4 - tetszik.

Szereplők: 5/2 - tipitius Laura féle karakterek. Magyarul: minimális IQ-val rendelkeznek.
Cselekmény: 5/2,5 - nem rossz, de azért a hisztis és egyéb igencsak izgalmas jelenetek kimaradhattak volna…

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója

Leiner Lauráról, ha valami beugrik az nem más, mint A Szent Johanna gimi. Es

Monica Murphy: Drew+Fable 1.- Heti csaj

Borító: 5/2 - erre nem tudok többet adni.
Szereplők: 5/2 - nem igazán eredeti.
Cselekmény: 5/4 - nem volt vészes.

Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.

Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…

Én vagyok.

Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.

Mindörökké.

Éppen romantikus kedvemben vagyok, ez egyhuzamban a harmadik ilyen típusú könyv amit elolvastam egy héten belül. És egyelőre elegem van belőlük.

Szóval a sszereplőkben nem látok eredetiséget, tipikus kívülről keménynek látszó de igazából lelkileg összetört karakterek.

Ja, és még mondanom se kell: Drewnek és Fabelnek is tökéletes a külseje. Csak, hogy tisztázzuk.

Szóval a cselekménye is kiszámítható, már az elején megmondtam, hogy valószínűleg Adele és Drew valamit csináltak. És azért ahhoz sem kellett sokat agyalnom, hogy rájöjjek: Vanessa Drew lánya volt.

Fable pedig aggódik az öccséért az anyja egy alkoholista kurva. 

Remélem bemutattam mennyire el vannak cseszve mindketten.

Aztán természetesen egymásba szeretnek, és jövőjüket ezenkívül még három könyv írja le. Hát nem csodálatos? Erre a válaszom nem, de hát úgyis el fogom őket olvasni egy elkövetkezendő romantikusrá vágyó pillanatomban.

Ja, és nagylelkűen adok neki 3 pontot.

J. A. Redmerski - A soha határa

Borító: 4/5 - szép.
Szereplők: 4/5 - a szokásos elcseszett lelkűek.
Cselekmény: 5/5 - korrigál minden hibát.

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Először tipikus NA/YA könyvnek tűnt... Az első pár oldalon már előre megjósoltam, hogy én ezt mennyire fogom unni, meg úgy egyáltalán: minek kezdtem el? És hogyan kapott ilyen magas értékelési százalékot? Hát, ehhez csak annyit fűznék hozzá: jóslásból nem élnék meg.

De komolyan! Annyira jó volt ez a hátizsákkal bejárjuk a világot! És ahogy Cam felpattant a buszra és elhúzott Idahoba - vagyis nem de oda készült - csak mert meglátott egy számomra semmitmondó ételt? Innentől kezdve volt szimpatikus.

Andrew pedig, hogy teljesen máshogy látja a dolgokat és megmenti Camet attól a pasastól! Jaj, hogy én hogy imádtam őt!

Az egész története, hogy kocsival mennek Texasba, és hogy nem csak egy felszínes love-story... Imádtam. Pedig azt gondoltam, hogy ez a kategória szörnyű, nincs benne egy normális könyv se... Valószínűleg eddig csak elkerültek, mert ez valami hihetetlen volt számomra.

És ami a lényeg: a vége. Képes volt elhitetni velem, hogy az egyik főszereplő meghalhat. Főleg azon a ponton akadtam ki, hogy a kórházban fejeződött be az utolsó előtti fejezet...

És utána meg már két hónappal később a temetőben járt Cam. Itt már sírtam, kedvem lett volna a szemétbe hajítani a könyvet, hogy hogyan halhatott meg Andrew - oké, könnyen de akkor is - .

Nagyjából nem volt semmi ebbe az ''értékelésbe'' de tényleg csak annyi, hogy két ember egy nagy - igazából inkább kettő - utazás során megismerik egymást és egymásba szeretnek. Ahogyan így leírom, tipikus. De valahogy annyira megfogott és magával ragadott! Szóval erre 5 pontot adok, és remélem nem bánom meg.

Rick Riordan: Percy Jackson és az Olimposziak 1. - A villámtolvaj

Borító: 5/5 - lényegre törő:)

Szereplők: 5/5 - szerethetőek, okosak, és szeretem őket.

Cselekmény: 5/5 - jó érzés volt végre egy olyan könyvet olvasni, ami teljesen magába szippantott.

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. 
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? 
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba. 
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. 
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Rég nem találkoztam ilyen jó könyvvel. A szereplőknek van egyéniségük, és nem buták. Imádtam Percyt. Egyáltalán nem volt feltűnő, hogy csak tizenkét éves, sőt néha eröltetnem kellett magamat, hogy ezt ne felejtsem el.
A világ annyira jól volt felépítve, hogy csak pislogtam. Az, hogy az istenek előtti időkben mi volt, nem marad teljesen ismeretlen, de így is maradnak kérdések és problémák, ami már magában folytatásért kiált.
A történet végig izgalmas volt, nem volt egymás után két oldal amin unatkozni lehetett volna. A Félvér-hegy teljesen lenyűgözött. A szokások, a sok ház, amiben az istenek gyerekei élnek. Én is félisten akarok lenni! Az, hogy még a történelmi eseményeket is belefűzte Riordan, valami hihetetlenül ötletes és lenyűgöző.
A Nagy-Triász egyezsége is annyira nagyon tetszett, pedig nem kellene annyira érdekesnek lennie...

Szóval megismerkedünk egy diszlexiás, sokat képzelgő, nyughatatlan kölyökkel, akit már elég sok iskolából rúgtak ki. Év végén szintén kirúgják, de kiderül, hogy nem képzelgett, ő egy félisten. El is megy kis küzdelem árán a Félvér-hegyre, ahol megismerkedik Annabethel, aki későbbi küldetésén kísérője lesz, Groverrel együtt aki bizony egy pán.
A táborban megtudja, hogy a mítoszok valósak. Zeusz, az Alvilág, és az összes többi isten létezik, és hogy ő egy hérosz.
Grover, Annabeth, és Percy - aki mint kiderült, Poszeidón gyereke és varázslatosan irányítani tudja a wcből származó vizet -  elindulnak megkeresni Zeusz mestervillámát.

Zeusz Poszeidónt gyanúsítja, de természetesen nem nála van.Az istenek legutóbbi tanácskozásán, a téli napfordulón Zeusz és Poszeidón veszekedtek. A szokásos ostobaság: „Rheia anyánk mindig téged szeretett jobban”, „a légi balesetek látványosabbak, mint a tengeri szerencsétlenségek”, satöbbi.

Amire körübelül van két hetük. Útjuk során találkoznak három ''banyával''. Árésszal, aki félrevezeti őket és az Alvilágba küldi őket. Sok más lénnyel is találkoznak, de nem akarok lelőni mindent, de végülis sikerülni fog, szóval teljesen mindegy...
A lényeg, hogy Percy természetesen visszajuttatja a villámot Zeusznak.
De a könyv annyira jól van megírva, és annyira nagyon jó, hogy a görög istenek megjelennek...
Imádtam minden egyes sorát, szerintem mindenki olvassa el aki még nem tette!
Egyértelműen megérdemli a maximális 5 pontot.

Új rajzok:)

Sziasztok! Mostanában nem hoztam új rajzokat, így most bepótolom és hozom azokat amik felvállalhatóak:)

Jodi Picoult-A nővérem húga

Borító: 5/4 - mikor először megláttam, félelmetesnek találtam. Most már nem.
Szereplők: 5/5 - egy betegség miatt hihetetlen mennyire megváltoznak az emberek. Élethűek.
Cselekmény: 5/5 - mikor már legyintettem volna, hogy kiszámítható: az író tett róla, hogy ne legyintsek hanem az ujjaim tördeljem izgalmamba.

Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. 
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. 
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is. 
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. 
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

Most így, a könyv elolvasása után kb. két-három héttel megpróbálkozom egy kis véleményt írni. Majd kiderül mi lesz belőle...

Az első negyven oldal után azt hittem, nem tudom folytatni. Olyanokra gondoltam, hogy ez a könyv szörnyű, szívtelenség ilyen dologról könyvet írni. Nem lehet leírni azt, ahogy egy kislány szenved, kórházba jár, és az esélye az életre közel a nullához egyenlő. Kicsit félreraktam, próbáltam nem rá gondolni, de aztán este jött egy kényszer, hogy nekem ezt akkor is el kell olvasnom. Miután túljutottam azon, hogy szörnyülködjek a könyv elkezdett tetszeni.
A könyv ugrál a jelen és a múlt között, így megismerjük Sara - Anna édesanyja - szemszögéből Kate leukémiájának kezdetét, és a jelent is ami több szemszögből játszódik. Jesse - Anna báyja -, Brian - Anna apja -, Campbell - Anna ügyvéde -, Julia - erre nem tudok rendes szót mondani... Ő is szerepet játszik majd Anna perébe és Campbell párja volt és lesz -,  Anna - főszereplő, ő indítja a pert. Szóval elég sok szereplő szemszögéből játszódik a történet, ami az elején eléggé zavart, később mondjuk már nem, de szeretni se szerettem a sok hirtelen váltást.
Mivel Kate leukémiás, szülei egy a haldokló lányuk számára tökéletes donorgyereket vállalnak. Először csak a kis Anna köldökvérét használják fel. Aztán jön a többi, elég sok van.
Ezért a tizenhárom ( úgy emlékszem ennyi, de ha nem nyugodtan kijavíthat valaki ) Anna elmegy, hogy ügyvédet fogadjon pert indítva a szülei ellen. Campbell először azt gondolja, csak egy szokásos tinivel áll szembe akinek a szülei nem engedik, hogy fogamzásgátlót szedjen vagy valami hasonló. Éppen ezért megpóbálja elküldeni, de Anna elmondja neki, hogy ő egy donorgyerek és azért szeretne a teste felett rendelkezni, hogy ne adják át az egyik veséjét Katenek.
Így az egész család a per hatása alá kerül. Sara nem tűri, hogy Anna nem akarja Katenek adni a veséjét. Ezért Brian - aki tűzoltó - kiköltözik Annaval a családi házból a tűzoltóállomásra, hogy ne kerüljön Anna Sara befolyása alá, aki egyszemélyben az anyja és az ügyész ( remélem, hogy ügyész, ha nem itt is kijavíthattok).
Kate betegségének ''köszönhetően'' Sarat nem érdekli más, csak hogy Katet megmentse. Briannel lassan már csak és kizárólag Kateről kommunikálnak, Jessevel - Kate és Anna bátyja - nem foglalkozik, így a fiú drogozik, cigizik, gyújtogat. Annaban pedig csak a Kate számára lehetséges túlélést látja.
Az egész család széthullt, a legszimpatikusabb Brian. Ő érzékeli amit Sara - lehet hogy csak látszólag - nem. Menekülni próbál otthonról, ezért is tölt sok időt a tűzoltóságon. És Annat is megérti.
A per zajlik, bekerül a képbe Julia - ő is fontos a perbe, de nem tudok rá semmilyen szót ami őt pontosan leírná és most nem állok neki elhalandzsázni - aki régebben Campbell szerelme volt. És elárulom, most is az lesz...
És a végén, mikor Anna megnyerte a pert, az ember azt hinné, minden jó, de nem. Nem fogom elspoilerezni, és ez talán a legfőbb oka, hogy egyszerre imádom és utálom ezt a könyvet. Olvassátok el, én imádtam. Bár kegyetlenségnek tűnik egy ilyen storyt imádni... Nem tudom...
Szóval fogalmam sincs hány pontot adjak rá. Tényleg nem tudom, igazából véleményem sincs róla. Nem tudom, annyira megérintett, hogy igazából csak a történetét vázoltam fel nagy vonalakba. Éppen ezért 5 pont, de ez a könyv valami kegyetlen...

Kis szösszenet:)

Már az agyadra megy, nem bírod tovább. Egyre csak azt tervezgeted, hogy megölöd, de megfordul a fejedben, igazából nem vétett ellened semmit. Egyszerűen zavar a hangja, a jelenléte, és ahogy körülötted somfordál. Nem tudod türtőztetni magad, rászánod magad, hogy örökre végzel vele. Délután mikor nem keltesz feltűnést, elmész beszerezni a szükséges kellékeket.  Mikor már éppen fizetnél, rádöbbensz: a kiszemelt célpont elhívhatott még több bűntársat, csak hogy téged jobban bosszantson. Így hát egy kis mérget is hozzácsapsz az áruhoz, ami egy - az ellenség számára gyilkos - fegyverből és a másnapi reggelidből áll.
Hazafelé átgondolod a stratégiát, miközben biztos vagy benne, hogy többen várnak rád.
Mikor hazaérsz, rögtön megpillantod az elsőt és látod, hogy tipped bevált: a kis nappalidban hetet számolsz össze. A mérget a legmegfelelőbb helyen helyezed el: a konnektorba, hadd ontsa magából a mérges gázt. Te pedig felkapod a fegyvert, és ádáz küzdelembe kezdesz a legyekkel.