Rick Riordan: Percy Jackson és az Olimposziak 1. - A villámtolvaj

Borító: 5/5 - lényegre törő:)

Szereplők: 5/5 - szerethetőek, okosak, és szeretem őket.

Cselekmény: 5/5 - jó érzés volt végre egy olyan könyvet olvasni, ami teljesen magába szippantott.

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. 
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? 
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba. 
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. 
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Rég nem találkoztam ilyen jó könyvvel. A szereplőknek van egyéniségük, és nem buták. Imádtam Percyt. Egyáltalán nem volt feltűnő, hogy csak tizenkét éves, sőt néha eröltetnem kellett magamat, hogy ezt ne felejtsem el.
A világ annyira jól volt felépítve, hogy csak pislogtam. Az, hogy az istenek előtti időkben mi volt, nem marad teljesen ismeretlen, de így is maradnak kérdések és problémák, ami már magában folytatásért kiált.
A történet végig izgalmas volt, nem volt egymás után két oldal amin unatkozni lehetett volna. A Félvér-hegy teljesen lenyűgözött. A szokások, a sok ház, amiben az istenek gyerekei élnek. Én is félisten akarok lenni! Az, hogy még a történelmi eseményeket is belefűzte Riordan, valami hihetetlenül ötletes és lenyűgöző.
A Nagy-Triász egyezsége is annyira nagyon tetszett, pedig nem kellene annyira érdekesnek lennie...

Szóval megismerkedünk egy diszlexiás, sokat képzelgő, nyughatatlan kölyökkel, akit már elég sok iskolából rúgtak ki. Év végén szintén kirúgják, de kiderül, hogy nem képzelgett, ő egy félisten. El is megy kis küzdelem árán a Félvér-hegyre, ahol megismerkedik Annabethel, aki későbbi küldetésén kísérője lesz, Groverrel együtt aki bizony egy pán.
A táborban megtudja, hogy a mítoszok valósak. Zeusz, az Alvilág, és az összes többi isten létezik, és hogy ő egy hérosz.
Grover, Annabeth, és Percy - aki mint kiderült, Poszeidón gyereke és varázslatosan irányítani tudja a wcből származó vizet -  elindulnak megkeresni Zeusz mestervillámát.

Zeusz Poszeidónt gyanúsítja, de természetesen nem nála van.Az istenek legutóbbi tanácskozásán, a téli napfordulón Zeusz és Poszeidón veszekedtek. A szokásos ostobaság: „Rheia anyánk mindig téged szeretett jobban”, „a légi balesetek látványosabbak, mint a tengeri szerencsétlenségek”, satöbbi.

Amire körübelül van két hetük. Útjuk során találkoznak három ''banyával''. Árésszal, aki félrevezeti őket és az Alvilágba küldi őket. Sok más lénnyel is találkoznak, de nem akarok lelőni mindent, de végülis sikerülni fog, szóval teljesen mindegy...
A lényeg, hogy Percy természetesen visszajuttatja a villámot Zeusznak.
De a könyv annyira jól van megírva, és annyira nagyon jó, hogy a görög istenek megjelennek...
Imádtam minden egyes sorát, szerintem mindenki olvassa el aki még nem tette!
Egyértelműen megérdemli a maximális 5 pontot.