Jodi Picoult-A nővérem húga

Borító: 5/4 - mikor először megláttam, félelmetesnek találtam. Most már nem.
Szereplők: 5/5 - egy betegség miatt hihetetlen mennyire megváltoznak az emberek. Élethűek.
Cselekmény: 5/5 - mikor már legyintettem volna, hogy kiszámítható: az író tett róla, hogy ne legyintsek hanem az ujjaim tördeljem izgalmamba.

Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. 
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. 
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is. 
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. 
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

Most így, a könyv elolvasása után kb. két-három héttel megpróbálkozom egy kis véleményt írni. Majd kiderül mi lesz belőle...

Az első negyven oldal után azt hittem, nem tudom folytatni. Olyanokra gondoltam, hogy ez a könyv szörnyű, szívtelenség ilyen dologról könyvet írni. Nem lehet leírni azt, ahogy egy kislány szenved, kórházba jár, és az esélye az életre közel a nullához egyenlő. Kicsit félreraktam, próbáltam nem rá gondolni, de aztán este jött egy kényszer, hogy nekem ezt akkor is el kell olvasnom. Miután túljutottam azon, hogy szörnyülködjek a könyv elkezdett tetszeni.
A könyv ugrál a jelen és a múlt között, így megismerjük Sara - Anna édesanyja - szemszögéből Kate leukémiájának kezdetét, és a jelent is ami több szemszögből játszódik. Jesse - Anna báyja -, Brian - Anna apja -, Campbell - Anna ügyvéde -, Julia - erre nem tudok rendes szót mondani... Ő is szerepet játszik majd Anna perébe és Campbell párja volt és lesz -,  Anna - főszereplő, ő indítja a pert. Szóval elég sok szereplő szemszögéből játszódik a történet, ami az elején eléggé zavart, később mondjuk már nem, de szeretni se szerettem a sok hirtelen váltást.
Mivel Kate leukémiás, szülei egy a haldokló lányuk számára tökéletes donorgyereket vállalnak. Először csak a kis Anna köldökvérét használják fel. Aztán jön a többi, elég sok van.
Ezért a tizenhárom ( úgy emlékszem ennyi, de ha nem nyugodtan kijavíthat valaki ) Anna elmegy, hogy ügyvédet fogadjon pert indítva a szülei ellen. Campbell először azt gondolja, csak egy szokásos tinivel áll szembe akinek a szülei nem engedik, hogy fogamzásgátlót szedjen vagy valami hasonló. Éppen ezért megpóbálja elküldeni, de Anna elmondja neki, hogy ő egy donorgyerek és azért szeretne a teste felett rendelkezni, hogy ne adják át az egyik veséjét Katenek.
Így az egész család a per hatása alá kerül. Sara nem tűri, hogy Anna nem akarja Katenek adni a veséjét. Ezért Brian - aki tűzoltó - kiköltözik Annaval a családi házból a tűzoltóállomásra, hogy ne kerüljön Anna Sara befolyása alá, aki egyszemélyben az anyja és az ügyész ( remélem, hogy ügyész, ha nem itt is kijavíthattok).
Kate betegségének ''köszönhetően'' Sarat nem érdekli más, csak hogy Katet megmentse. Briannel lassan már csak és kizárólag Kateről kommunikálnak, Jessevel - Kate és Anna bátyja - nem foglalkozik, így a fiú drogozik, cigizik, gyújtogat. Annaban pedig csak a Kate számára lehetséges túlélést látja.
Az egész család széthullt, a legszimpatikusabb Brian. Ő érzékeli amit Sara - lehet hogy csak látszólag - nem. Menekülni próbál otthonról, ezért is tölt sok időt a tűzoltóságon. És Annat is megérti.
A per zajlik, bekerül a képbe Julia - ő is fontos a perbe, de nem tudok rá semmilyen szót ami őt pontosan leírná és most nem állok neki elhalandzsázni - aki régebben Campbell szerelme volt. És elárulom, most is az lesz...
És a végén, mikor Anna megnyerte a pert, az ember azt hinné, minden jó, de nem. Nem fogom elspoilerezni, és ez talán a legfőbb oka, hogy egyszerre imádom és utálom ezt a könyvet. Olvassátok el, én imádtam. Bár kegyetlenségnek tűnik egy ilyen storyt imádni... Nem tudom...
Szóval fogalmam sincs hány pontot adjak rá. Tényleg nem tudom, igazából véleményem sincs róla. Nem tudom, annyira megérintett, hogy igazából csak a történetét vázoltam fel nagy vonalakba. Éppen ezért 5 pont, de ez a könyv valami kegyetlen...