''A tudatlanság áldás''

A bejegyzés címe, egy idézet Julie Kagawa Vastündérek sorozatának első részéből, a Vaskirályból.

Nagyon találó, hiszen ha belegondolunk: mennyivel jobb boldog tudatlanságban élni, mint tudni, hogy van az ismertnél rosszabb/fenyegetőbb/veszélyesebb dolgok. Noha nem csak ezek miatt ''érdemes'' nem tudni dolgokat, ezekkel a szavakkal a legkönnyebb megmagyarázni.
Szóval a tudatlanság áldás. De miért? Kezdem a legegyszerűbbel. A kisgyermekek világa varázslatos. Mimden egyes felfedezetlen dolog egy új kihívás, amit a legjobb és legszebb módon képzelnek el. Hiszen melyik a jobb? Hogy a kerítésen túl egy gyümölcsöskert van, vagy pedig a gyárak végtelen sora. Amíg nem megy ki a gyerek, elképzeli, hogy a kerítésen túl a legszebb dolgok vannak és hisz a jóban is. Aztán amikor kikerül, és -fogalmazzunk úgy - arculcsapja a valóság, már nem eltűnik a hely varázsa, nem gondol rá úgy mint régen. A tudatlanság áldás.

Mikulás. Jézuska. Fogtündér. Amíg elhiszik, hogy létezik addig boldogan várják, elképzelik, játszanak. (Én mondjuk személy szerint a Fogtündért kicsit se hittem el.) Aztán amikor elárulják nekik, hogy nem léteznek, egy nagyon de tényleg nagyon apró részük elveszik, már nem hisz annyira a csodákba.

Szóval igen. Vagy itt jön egy rosszabb példa. Afrikában - is - éheznek, de mi igazából nem tudjuk átérezni ugyanúgy és teljesen azt amit ők átélnek. Szerencsére a tudatlanság áldás. 

De nem mindig. Legtöbbször rossz. Mert ugyan az miért jó, ha azt se tudod mi történik körülötted. Szóval ezzel a bejegyzéssel nem azt akartam mondani, hogy a tudatlanság jó. Csak meg akartam mutatni, hogy bizonyos mértékben tényleg jó. De a tudatlanság ha butasággal párosul, az igazán - nagyon - rossz. Szóval azt mondom, járj nyitott szemmel.☺

saját rajzom

Itt is mint általában mindenben az aranyközépút a legjobb. 

A tudatlanság átok, és áldás is egyben.