Kiút a halálból 1.

Kiút a halálból
1. fejezet

Sarah a zsúfolt buszon állt, miközben két igencsak bűzös ember közé szorult. Próbálta figyelmen kívül hagyni testszagukat, ezért inkább előhalászta telefonját, és elindította rajta a zenét. A zene mindig megnyugtatta, vagy éppen kikapcsolta. Mikor mi kellett. A következő megállónál - mint mindig, most is - kiürült a busz nagy része, így leült a legközelebbi helyre. Iszonyúan fáradt volt a kétórás úszóedzése után, és csak egy kis pihenésre vágyott otthon. Bár ezt ő maga is lehetetlennek érezte, ugyanis Derek - a bátyja - reggeltől estig, megállás nélkül vagy zenét hallgatott, vagy zenélt, vagy csak úgy egyszerűen minden ok nélkül hangos volt. Nagyon.

 Mire Sarah hazaért, besötétedett és szülei már nem voltak otthon. Így csak Dereket találta a nappaliban amint tévézik.
-Szia. Hol voltál eddig?-Derek meglepett képet vágott,  gyakran elfelejtkezett, hogy húgának szombaton is van edzése. Számára a szombat, szent és sérthetetlen volt, aznap általában nem csinált semmi megeröltető dolgot. Igazából a hét többi napján se, de arra már nincs magyarázata, és azt a tényt, hogy egyszerűen csak lusta, nem fogadja el.

-Edzésen. Ilyenkor mindig edzésen vagyok! Igazából, kicsit megijeszt, hogy a tizenkilenc éves bátyám nem tud megjegyezni egy ilyen egyszerű dolgot.-Sarah tettetett aggodalommal a szívére tette a kezét, ezzel is heccelve Dereket, aki ezen csak mosolygott, majd tőle telhetően komolyan válaszolt:

-Ugye tudod, hogy más épeszű ember nem áldozza arra a szombatját, hogy egy medencében ússzon oda-vissza? Amúgy rendelünk pizzát?
-Jól hangzik. Legyen szalámis. Szólj ha kész van, addig megyek és lefürdök.

-Persze hugi, menj csak. Így is alig kapok levegőt, olyan büdös vagy.-Sarah hozzászokott az efféle megjegyzésekhez, már nem bajlódott valamilyen csípős visszavágással, ehelyett csak elmosolyodott és felszaladt a fürdőszobába.
Húsz perccel később Sarah az asztalnál ült és várta, hogy Derek hazaérjen a pizzával. Egy magazint lapozgatott és a legújabb pletykákat futotta át, mikor bátyja motorját hallotta. Kiment a verandára és felnézett az égre ami meglepően felhős volt - csak ha hunyorított vett észre pár csillagot -, ami nem volt jellemző a kaliforniai időjárásra.
Derek két pizzásdobozzal és egy üveg ásványvízzel egyensúlyozott. Azon gondolkodott, hogy Sarah miért szeret annyi időt a verandán tölteni. Ő különösebben nem rajongott érte - a szúnyogok mindig összecsipkedték, és estefelé az idő is hideg lett. A lány elmosolyodott, majd a szemöldökét ráncolva érdeklődött, hogy miért vett két pizzát. Derek hosszasan magyarázta, hogy Rachel - a barátnője, akibe bolondulásig bele volt esve, akárhogy is tagadta az ellenkezőjét - jön el hozzá. Sarah erre játékosan belebokszolt a vállába, és megjegyezte, ha a bátyja így folytatja, teljesen elpuhul.
Együtt kicsomagolták a pizzákat, majd letelepedtek a tévé elé. Heves vita után kiválasztottak egy mindkettejüknek megfelelő filmet, majd Rachel is megérkezett.
-Nos, azt hiszem én megyek. Eléggé elfáradtam, tévézzetek csak nyugodtan.-Sarah ásítást immitálva felkelt a kanapéról, és a lépcső felé indult. Visszanézett a bátyjára, aki elmosolyodott és biccentett egy aprót. Értékelte, hogy Sarah magukra hagyja őket, szeretett volna kettesben maradni barátnőjével, hiszen az nem annyira romantikus ha az ember húga ott lebzsel a nyakán.
Sarah a szobájába érve nem igazán tudta, hogy mit is csináljon, nem tervezett semmit. Vagyis de, mégpedig a filmnézést a bátyjával. Csakhogy mióta Rachel felbukkant Derek életében, a testvérével lévő kapcsolatát mellőzni kezdte, és egyre kevesebb időt töltöttek együtt. Ez körülbelül egy éve történt, és Sarah már akkor ellenszenvesnek találta Rachelt. Túlságosan parancsolgató, és magabiztos volt. Na meg csodaszép. Hosszú, aranybarna, enyhén hullámos haja, és igézően zöld szeme bárkit rabul ejtett - nemtől függetlenül. Noha ez nagyrészt csak féltékenykedés volt - amit Sarah pontosan tudott -, nemcsak a kinézete és viselkedése aggasztotta Rachellel kapcsolatban. Volt benne valami nyugtalanító: egyszer Sarah elment vele születésnapi ajándékot nézni Dereknek. Megfogadta, hogy megpróbál vele kedvesen viselkedni. Éppen ezért megpróbált vele egy kicsit viccelődni, erre Rachel csak nézett rá. Kifejezéstelenül, mintha Sarah valami értelmetlen nyelven beszélt volna. Azóta próbálta kerülni Rachelt, így a bátyjával egyre jobban kezdtek eltávolodni egymástól. Miközben ezen gondolkodott, úgy döntött levezetésképp elmegy egyet futni, hogy az úszás után ne legyen akkora izomláza. Felvett egy melegítőt, majd a hátsó ajtón távozott, hogy ne zavarja meg a nappaliban lévő párocskát.
Közbe a telefonján elindította a zenét, majd lassan nekiállt kocogni. Ilyenkor nem szokott többet futni két-három kilométernél, hiszen ez csak a nap levezetése volt. Már majdnem elért a házuktól nem messze lévő kis tóhoz, amikor valaki hátulról meglökte. Nem hallott senkit közeledni a zene miatt, amit elátkozott magában és megfogadta, hogy többet nem fog úgy mászkálni, hogy ne hallja az utca zaját. Kikapta a füléből a zsinórt, majd megfordult. Rachellel állt szembe. Vagyis nyilvánvalóan Rachel volt, az de valahogy más. Sarah nem igazán tudta, milyen tulajdonsággal is jellemezze, de leginkább azzal foglalkozott, mit is keres itt. A bátyjával kellett volna a házukban lennie, nem pedig a horgásztónál Sarah után lopakodnia.
-Megijesztettél. - mondta ki a nyilvánvalót Sarah, remélte, hogy ezzel szóra bírja a lányt. Erre Rachel csak elmosolyodott. Mint valami... ragadozó. Futott át a gondolat Sarah fején, de gyorsan el is hessegette - hiszen ez csak Derek kissé furcsa barátnője.
-Igen, ez nyilvánvaló. Különben mit császkálsz itt a sötétben? Egyedül? - az utolsó szót szinte suttogva ejtette ki, mintha valami titok lenne. Sarah erre idegesen nevetgélni kezdett, próbálta leplezni ijedtségét majd próbálta elviccelni a dolgot ami nehezen ment neki. Rachel környezetében, mindig idegesen érezte magát, csak úgy áradt belőle a felsőbbrendűség. De most! Sarah örült volna, ha csak a szokásos arrogáns Rachellel találta volna magát szembe. Ehelyett egy kiszámíthatatlan, hűvös Rachelt talált aki mellesleg úgy festett, mintha minimum őrült lenne. Sarah nyelt egyet, majd indulóra fogta a dolgot, felvilágosítva a lányt arról a tényről, hogy egy kis esti futásra indult. Éppen elindult, amikor Rachel a vállára tette a kezét, ami valóságosan égette - és megállásra kényszerítette - Saraht.
-Azt gondoltam egy kicsit beszélgethetnénk. Tudod, eléggé elmélyült a kapcsolatunk Derekkel és szeretnélek téged is egy kicsit jobban megismerni. -A mosolya még mindig hideg és erőltetett volt, de a szavai meggyőzték Saraht. Beleegyezett, bár szívesebben folytatta volna a futást.
Ahhoz képest - gondolta Sarah -, hogy jobban meg szeretne ismerni nem igazán igyekszik valami beszédtémával. A két lány némán lépdelt egymás mellett. Átmentek a tó közepén lévő kis szigethez vezető hídon, majd Rachel leült egy padra. Sarah megállt vele szembe, ezzel is próbálta kifejezni, hogy nem szándékozik sokáig maradni. Csípőre tette a kezét, majd unott arccal megkérdezte Rachelt, hogy mit szeretne. Rachel komolyan válaszolt, a hangja hivatalos és távolságtartó volt, aminek hallatán Sarah végképp összezavarodott.
-Sarah, én nem akarlak bántani. De sajnos parancsot kaptam egy jóval felettem álló személytől, és ezt nem szeghetem meg. - Úristen? Rachel most csak szórakozik velem? Sarah aggodalma már az egekben volt, ám Rachel ugyanolyan nyugodtan folytatta tovább: -Szóval. Csak hogy tudd, még találkozunk, de most sajnos meg kell hogy öljelek.
Sarah egyre növekvő pánikkal figyelte, ahogy Rachel feláll, kitárja két karját, mint aki el akar repülni. Ekkor esett le neki: ő most egy gyilkosság áldozata lesz ha nem menekül el baromi gyorsan. Már futott volna, de a lábai nem engedelmeskedtek. Akárhogy erőlködött, meg sem moccant - mintha beton ölelte volna körül mindkét bokáját. Felzokogott, egyszerűen nem tudta felfogni, hogy ilyesmi történik vele. Rachel nevét sikoltozta, de ő csak állt ott kitárt karral. De valami megváltozott rajta, és elég szembetűnően. A bőre hófehér lett, kék erei csak úgy rikítottak papírszerű bőre alatt. Aztán szél kerekedett, ami úgy tűnt, hogy egyenesen Rachelből ered. Egyébként arany haja, most éjfeketévé változott, és kígyókként tekeregte körül testét.
Sarah rántást érzett a mellkasában, ami olyan érzés volt, mintha valami belülről akarná szétszakítani. Minden egyes így töltött másodpercet kínszenvedésnek érzett, csak arra gondolt, legyen már vége. Ám ehelyett a rángatózást még vadabbnak, erőteljesebbnek érezte, és sorban érezte ahogy először csak az ujjai majd fokozatosan a végtagjai ernyedtek el. Nem érezte őket, ám a mellkasában a rángás még az előzőnél is erősebb lett, és a feje is zsongani kezdett. Mintha hatalmas madarak csapódtak volna belülről a koponyájának. Aztán egy hatalmas rántással, kívül volt a testén. Látta magát, ahogy rángatózik egy sort, majd hirtelen - ahogy a marionettbábuk zsinórját elengedik - összeesik a teste.
Rachel még mindig ugyanott állt ahol az előbb, de már egyenesen Sarah szemeibe nézett. Sarah a szeme láttán levegő után kapott, ugyanis Rachel addigi rikítóan zöld szeme, fekete lett. A pupillája, a szivárványhártyája, de még az ínhártyája is fekete lett. Hátborzongató tekintete volt, nem lehetett pontosan tudni, hogy éppen hova néz. A tekintete pedig nem tükrözött vissza semmit. Minden fényt elnyelt, és igazából ettől méginkább félelmetes lett.
-Ha jobban érzed magad attól a ténytől, elmondom, hogy nem haltál meg. Vagyis nem teljesen.
Sarah nem válaszolt, ugyanis nem találta a hangját. Próbált beszélni, de nem sikerült, és ettől méginkább csak pánikba esett. Rachel látva a másik lány szenvedését, elmosolyodott. Mindig élvezte, ha valakiben kétséget vagy csak nyugtalanságot ébresztett. A félelem meg felért egy ritka és ízletes csemegéhez.
-Ebbe a világba nem fogsz tudni beszélni, sőt nem is érzel semmilyen fizikai hatást. Emlékeztetlek: félig halott vagy, nem vagy már olyan mint eddig. Most pedig velem jössz oda, ahová ha szerencséd van egy kis ideig tartozni fogsz.
Rachel egy kéken világító láncot csavart Sarah kezei közé, amit tényleg nem érzett. A lány intett Sarahnak hogy kövesse, majd belegázolt a tóba. A víz alá érve Sarah meglátott egy örvényt. Ám nem lefelé, hanem a sziget belseje felé haladt. A két lány egyenesen belesétált, és az örvény elnyelte őket.
Sarah fokozatosan kezdett rájönni, hogy most vagy teljesen megőrült, vagy pedig valami felette álló dolog közepébe csöppent. Egyik dolog iránt sem lelkesedett, csak azt akarta, hogy újra otthon legyen, és bárcsak el se indult volna futni.
Egy idő után az örvénylés alábbhagyott, majd egy nagy teremben találta magát, ahol Rachelhez hasonló sötétbe burkolózott alakok tömege vette körül őket. A felgyülemlett félelem és pánik éles sikolyként törte meg a síri csendet, ami heves zokogássá alakult. A titokzatos alakok pedig csak bámultak rá, kifejezéstelen, sötét szemeikkel.